Mi ez a hírlevél?
Bemutatkozom.
Arra gondoltam, itt az ideje, hogy rendesen bemutatkozzam — azért is, mert nagyon sokan iratkoztatok fel az elmúlt időszakban, aminek nagyon örülök! Köszi, hogy itt vagytok!
Monti Elvira vagyok, építészettel foglalkozom. Bécsi építészeti mesterképzésem utolsó hónapjait végzem, ami azt jelenti, hogy az időm nagy részében szakdolgozatot írok, diplomainstallációt tervezek, rajzolok, kutatok, olvasok.
Mióta építészetet tanulok, magát az épülettervezést sosem éreztem az utamnak, de a városi tér megélésétől kezdve a kritikai városkutatáson át a szakmapolitikai kérdésekig mindenfélével foglalkoztam már, és végül valahol az építészettörténet, az építészetelmélet és a kultúrakutatás metszetében kötöttem ki.
Miről szól a kék álmok városa?
2025 márciusában indítottam ezt a hírlevelet, mert szerettem volna végre megadni a módját az írásnak, ami az egyik kedvenc tevékenységem a világon, és szerettem volna többet, jobban, rendszeresebben, átgondoltabban, egy saját felületen csinálni.
Az érdekel a legjobban, és elsősorban arról szeretnék írni is, hogy az építészet milyen kölcsönhatásban van a társadalommal, amelyben létrejön. Vannak kedvenc építészeim és vannak épületek és tervek, amiket csodálatosnak tartok, amik számomra fontos értékek és elvek mentén születtek. Leginkább mégis azok a projektek foglalkoztatnak és vonzanak, amiket a szakma vitat és lenéz, de sok-sok ember hétköznapjait meghatározzák. Plázák, lakóparkok, vagy éppen családi házak. És főleg: az erők, a folyamatok, amelyek kitermelik ezeket az épületeket és tereket, pont itt és most és így.
Írtam is kicsit erről ebben a szövegemben:
„Egyre nagyobb ez a város, de fel sose épül”: a családiház-problémáról
Családi ház, kertváros, agglomeráció, kiköltözés, építkezés, saját ház, saját kert. Viszonylag gyakran beszélgetek mostanában ezekről a témákról emberekkel, és általában kétféle attitűddel találkozom. Az egyiket úgy tudnám összefoglalni, hogy a családi házas életforma minden városi rossz gyökéroka és a fenntarthatatlanság csimborasszója.
Nem akartam előre meghatározni, hogy ez a hírlevél csak építészetről fog szólni — mert sok minden van még, ami foglalkoztat, és amiről szívesen írok. Annak árán is, hogy kicsit nehezebben lesz a kék álmok városa “építészetről szóló hírlevél”-ként definiálható.
Szoktam a nők és férfiak közötti egyenlőtlen viszonyok szűrőjén keresztül szemlélni jelenségeket, alkotásokat, a világot. Hiszek benne, hogy rengeteg mindent segít megérteni egy feminista szűrő, viszont azt is tudom, hogy néha érdemes eltenni és nélküle nézni a világot — erről itt írtam:
Popkulturális jelenségekre is reflektáltam már itt a hírlevélben, és szeretnék is még. Hirtelen felindulásból írtam áprilisban a McFloat megkóstolásának élményéről és annak mindenféle Mark Fisher-i vonatkozásáról. Ennek a szövegnek a megírását nagyon élveztem, itt olvasható:
Mi következik most?
Rengeteg témát írtam fel magamnak a substackes füzetembe, amiről szeretnék írni a hírlevélben, de ez a három az, ami tervben van a következő időszakra:
A városrehabilitációs projektek és az “élhető város” démonizálása és istenítése: progresszív naivitás és ultrabalos cinizmus között.
Szövegek építészetről és városról, amik egyszerűen nem hagynak nyugodni, és évek után is újra meg újra kikeresem és elolvasom őket, mert annyira jók. Ebből egy sorozatot tervezek.
Gyűlölöm és szeretem a lezárt pesti alsó rakpartot: az ideiglenes térhasználat nyomasztóságáról, a taktikai urbanizmus idegesítő dolgairól, és példák valóban lenyűgöző efemer építészetre.
Van nekem egy diplomatémám is, amiről még nem sokat írtam itt a hírlevélben. Egy nagyon izgalmas és furcsa epizódját elemzem a hazai építészeti nyilvánosságnak, az 1960-61-es úgynevezett “családiház-vitát”, amiben építészek mellett írók, politikusok és mindenféle értelmiségiek estek egymásnak annak a kérdésnek a kapcsán, hogy elfogadható-e a szocialista társadalomban a családi ház mint lakásforma, vagy pedig nem. Miért akartak (és akarnak a mai napig) emberek tömegei kertes családi házakban élni? Miért tartotta ezt elfogadhatatlannak a korabeli politikai vezetés, és miért támogatta közben mégis?
Ahogyan készül a szakdolgozat, mindenképp szeretnék megosztani belőle részleteket.
És végezetül — ez az eddigi legolvasottabb bejegyzésem, aminek amúgy a fentiekhez semmi köze. Ajánlom mindenkinek, aki épp írna, de nem megy:
